Je Suis Dániel

Ezt én akkor sem értem.

Nyilván akadnak bőséggel Magyarországon, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok, akiknek nem tetszik az Orbán Viktor nevével fémjelzett kormányzás, s közöttük olyanok is, akik ezt a véleményüket a köztereken óhajtják kiadni magukból.

Éltek és élnek is szép számmal ezzel a lehetőséggel: hol a Kossuth téren, a Hősök terén, a Karmelita előtt vagy épp az Oktogonon – újabban pedig a budapesti hidak lezárása a trend. Logikus: épp legfeljebb egy-kétezer ember – leginkább jól szituált fiatalok, a beszámolók nyomán – jut el a gyülekezési jog állítólagos korlátozása miatt odáig, hogy tüntessen, s mivel ez a létszám szinte elveszne valamelyik komolyabb közterületen, nagyobb hatást tudnak kiváltani a közlekedés megbénulásához vezető hídzárral.

Csakhogy ez nem más, mint hogy egy elenyésző kisebbség korlátozza a csendes többséget, ezúttal a szabad közlekedésben. Ami valahol nonszensz.

Ugyanakkor ez az egész nyilván épp emiatt kifejezetten kontraproduktív: az egészről lerí, hogy nincs mögötte tömeg, miközben a botránykeltés és a kellemetlenség igencsak riasztó így együtt.

Az pedig pláne, hogy a Hír Tv tudósítóját nem hagyják, hogy végezze a munkáját,

És akkor eljutottunk a másik anomáliához, nevezetesen az agresszió elharapódzásához. Ebben pedig a Pride melletti kiállástól taktikai okokból – értsd: megalkuvásból (copyright Bódis Krisztina LMBTQI-aktivista) – távolmaradó Tisza Párt, illetve annak vezetője az élre tör. Miközben a Magyar Péternek szelíden vagy harsányan tapsikoló ellenzéki újságírók és influenszerek azon hüledeznek, hogy a jobboldal miatt elfajult a közbeszéd, Orbán Viktort pedig ismét egyenesen Szálasihoz hasonlítgatják,

Móna Márk kollégánk tudna mesélni, és nincs egyedül.

Legutóbb épp az egyik tiszás fórumról tudósító Bohár Dánielt állták körbe a baloldal legújabb messiásának követői, miközben a tribun perceken át szórta rá az átkot a mikrofonba, tudván tudva, egy szavába kerülne, és széttépnék.

amiket ráadásul maga Magyar Péter tett közre, büszkén.

És akkor minderre megérkezett a 444 beszámolója a történtekről. A cikk címe:

Komolyan? Megérdemelte volna, minek ment oda, megfenyegették, és mégsem ütötték meg? Ez lenne a Tisza erénye? Hogy majdnem, de mégse? Ide jutottunk

A korrektség végett jegyezzük meg, tiszás aktivistákat is inzultáltak az elmúlt napokban, ám az „orbáni rendőrség” eljárást is indított ellenük – nagyon helyesen! A helyzet mégis az, hogy miközben a ballib nyilvánosság holmi „poloskázós”, azóta egyértelműsített kormányfői megjegyzés miatt egy emberként vágta áldozati pózba magát, hajtogatja, hogy a Fidesz „dehumanizál”, addig a legkésőbb jövő ilyenkorra kormányváltást ígérő sim fit pártelnök

Ezt a szomorú jelenséget tehát kénytelenek vagyunk konstatálni, ám hogy az agresszióba hajló gyűlölet miként vezetne egy jobb Magyarországhoz, ezt én akkor sem értem.

***

(Nyitókép forrása: Magyar Nemzet)